Barion Pixel

A hialuronsav (HA) mostanában az egyik legfelkapottabb hatóanyag a kozmetikumokban. De mi is ez? Milyen hatással van bőrünkre? Miért kételkednek a hatásosságában? Többek közt ezekre a kérdésekre kereste a válasz egyik régi követőm, a csupán 16 éves Rózsa Viktor, akinek minden álma, hogy kozmetikai vegyész legyen. (Ő van a képen.) Viktorral úgy ismerkedtünk meg, hogy bőrápolási konzultációra szeretett volna jönni hozzám, de mivel az egyik legprofibb bőrápolási rutint küldte nekem 16(!) évesen, amit valaha láttam, nem vállaltam el. Helyette inkább elhívtam kávézni, mert nagyon kíváncsi lettem arra a fiúra, aki ilyen fiatalon ennyire ért a bőrápoláshoz. Ezt a cikket ő írta, én pedig boldogan megosztom Veletek, mindannyian tanulhatunk belőle. 🙂

Legelőször is tisztázzuk mi a HA. Tudom, ez elég száraz lesz, de fontos ahhoz, hogy megértsük a hatásmechanizmusát.


A hialuronsav (röviden HA) az egyik glükózaminoglikán (GAG, ilyen például a kondroitin is), amely a kötőszövet alapállományának (extracelluláris mátrix, ECM) egyik összetevője. A hialuronsav összekapcsolja a sejteket és az ízületekben kenőanyag. Valószínűleg szerepet játszik a sejtvándorlásban is.  A glükozaminoglikánok felépítése és a háromdimenziós szerkezetük lehetővé teszi, hogy erőteljesen hidratálódjanak és vízmolekulákat zárjanak magukba, ami által gélesek és rugalmas sajátosságokkal is rendelkeznek. A hialuronsav molekuláiban valamelyest módosított cukormolekulák kapcsolódnak egymáshoz hosszú polimerláncokat alkotva. A módosítás azt jelenti, hogy minden második molekulaegységhez N-acetilcsoport kapcsolódik, a köztük levő molekulaegységekhez pedig karboxilcsoport (ettől lesz sav a molekula).

A lényeg annyi, hogy a hialuronsav egy óriásmolekula, mely képes a saját tömegének akár ezerszeresét is vízből magába zárni, így a bőrben tartani a nedvességet, ez által csökkenteni a vízhiányt. Mivel a szervezetben szinte mindenhol megtalálható (kb. 60%-a bőrben) nagyon kevés az esélye, hogy irritációt okoz. A szervezetünk folyamatosan termeli, de az idő előrehaladtával a termelési folyamatok lassulnak, ezért szükséges a pótlása. Nem a klasszikus értelemben vett sav, csak kémiailag nevezzük savnak, ezért használhatjuk bármilyen más hatóanyag mellett (pl. C-vitamin, retinol).

Valóban csodás összetevőről beszélünk, de sajnos, ahogy minden rosszban van valami jó, úgy minden jóban van valami rossz. Nincs ez másképp a hialuronsav esetében sem.

Az egyik probléma, hogy hatása nagyon függ a környezettől. A hialuronsav önmagában nem termel vizet, csupán megköti, ahogy a glicerin is. Tehát ha valaki a trópusokon páradús környezetben tesz fel egy hialuronsav szérumot folyamatosan vízrészecskék fogják körülvenni, melyeket magához vonzhat így tarthatja ott a nedvességet hosszú időn keresztül, ezzel biztosítva telt, hidratált bőrt. Ha viszont valaki a sivatagban szeretné ugyanezt megtenni, számolnia kell azzal, hogy a levegőben nincsenek vízrészecskék, ezért a HA a bőr mélyebb rétegeiből a felszínre fogja vonzani a nedvességet, mely ideiglenesen teltté teszi a bőrt, majd ez a nedvesség is elpárolog, és ott vagyunk a sivatag közepén gyakorlatilag csontszáraz bőrrel.

Magyarországon szerencsére nem nulla a páratartalom, de mindenképpen érdemes páradús környezetben pl. zuhanyzás után használni a maximális hatás érdekében, illetve érdemes olyan hidratálót használni utána, amely által a nedvesség nem tud elpárologni.

Talán a legnagyobb talány, hogy a hialuronsav képes-e egyáltalán olyan mélységig beszívódni, hogy sejtkommunikáló összetevőként beszélhessünk róla. Fő akadály, hogy a hialuronsav óriásmolekula, átmérője kb. 3000 nm (nanométer), míg a bőrsejtek közti tér 15-20 nm. Ráadásul a hialuronsav hidrofil, mint az AHA savak, amikről tudjuk, hogy vízben oldódnak. Ahhoz pedig, hogy be tudjon szívódni, olajos állagúnak kell lennie. Meglepő, de egy 1999-es kutatás szerint a teljes méretű molekulák is képesek behatolni a bőrbe, mert a molekula konfigurációja eljuthat az elektromos töltéshez, ami hidrofil. Aki viszont ebben nem  bízik, annak ott a másik módszer a hidrolízis, mely során a molekulát „feldarabolják”, így a kisebb molekula már könnyedén be tud jutni a bőrbe. Ha viszont biztosra akarunk menni, válogassunk olyan termék közül, melyek kombinálják a különböző molekulatömegeket, így biztosítva, hogy egyik réteg se szenvedjen hiányt a jóból.

A másik probléma hogy a HA nagyon rövid biológiai felezési idővel rendelkezik. (Felezési idő: az az időtartam, amely alatt a bomló magok száma a kezdeti érték felére csökken.) Ha injektálás útján juttatják a bőrbe, kb. egy hét alatt lebomlana és felszívódna, ha nem módosítanák térhálósító szerekkel. (A térhálósítás során “hidak” keletkeznek, ezzel ellenállóbbá téve a HA polimert, a lebontó hialuronidáz enzimmel szemben.) Ez különböző krémeknél és szérumoknál, amik által egyébként is kevesebbet viszünk be, 1-2 nap alatt végbemegy. Ez az oka annak, hogy a hialuronsavval tartós eredményt nem érhetünk el ilyen úton, mivel folyamatosan újra kell pótolnunk, mert minden nap gyakorlatilag a „kukában” landol.

A végső probléma okozója a CD44 receptor, mely a hialuronsav felvételéért felelős. Ha nincs jelen ez a receptor, a hialuronsav nem sokat ér. Ezt úgy kell felfogni, mintha lenne egy tehetség, de nincs mögötte senki, aki támogatná. Abban az esetben, ha a CD44 a HA „mögött áll”, a HA stabilabb lesz, emellett jobban hidratál, valamint a CD44 a HA lebomlási idejét is képes szabályozni. Sajnos, ahogy öregszünk A CD44 receptorok száma is egyenesen arányosan csökken a hialuronsavval.

Jogos a kérdés, hogy akkor megéri-e egyáltalán a rengeteg pénz a HA tartalmú készítmények? Ha igen, hogyan válasszunk?

A hialuronsavat az INCI-ben többféleképpen megtaláljátok:

  • Sodium Hyaluronate – a HA nátriumsója, jobb stabilitása, és egyes kutatások szerint kisebb molekulasúlya miatt ma a legelterjedtebb formája.
  • Sodium Hyaluronate Crosspolymer – a HA polimere („keresztkötések” útján „végtelen” hálót hoznak létre), amitől vízmegtartó képessége 5x nagyobb, mint a „normál” formáé.
  • Sodium Acetylated Hyaluronate – szuper hialuronsavként is emlegetik, lényege, hogy a HA hidroxilcsoportját részlegesen acetilcsoporttal helyettesítik, melynek köszönhetően javul vízmegtartó képessége.
  • Sodium Butyroyl Hyaluronate – vajsav-molekulák által módosított HA, mely szintén a bőr vízmegtartó képességén javít

Tulajdonképpen nagyon hasonlók, egyik jobb, mint a másik, ezért én ebben is azt mondom, hogy legjobb, ha minél több formában tartalmazza egy adott termék a hatóanyagot. Fő a változatosság. (Az is jó lehet, ha mellette kerestek egyéb jó vízmegkötőket, pl. az én személyes kedvencem a Betaine, ill. ritkán, de vannak cégek, akik kiírják a molekulasúlyt is a HA mellé, ha így lenne, érdemes rá figyelni. – Tindigo)

Ezek mellett nem szabad megfeledkezni a hialuronsav elővegyületekről sem, amelyeknek a bőr természetes hialuronsav termelésének fokozásáért felelősek, hiszen legjobb, ha a szervezet maga állítja elő. Szerintem pont ugyanolyan fontosak, mint akár a molekulasúlyok, vagy a különböző formák. (Az elővegyületek olyan anyagok, amelyek részt vesznek egy kémiai reakcióban, amely egy másik vegyületet termel. A HA esetben ez az UDP-N-acetil-glükózamin.)

Összegzés:

Bár a hialuronsavat több évtizede kutatják, még mindig rengetegen kételkednek bőrre gyakorolt valódi hatása kapcsán. Csodát szerintem se várjunk tőle, de mindenképpen megéri kísérletezni, ha vízhiányos a bőrünk, illetve szeretnénk egy plusz hidratáló löketet a bőrünknek adni. Erre pedig a legjobb alternatíva egy több szempontból komplex formula.

Ha pedig kérdésetek van, bátran kérdezzetek!

Gyönyörű bőrt,

Viktor és Tindigo 🙂